top of page
About Section
EGYESÜLETÜNKRŐL
A Magyar Temetkezési Szolgáltatók Országos Szakegyesülete 1997-ben alakult. Több mint 70 tagjával a legnépesebb temetkezési szervezetnek számít. Az egyesület fő célja a magán temetkezési vállalkozók érdekeinek képviselete és védelme.

HÍREINK / ESEMÉNYEK


Hogyan legyünk jelen, amikor valaki az élet végéhez közeledik?
A legnehezebb helyzetekben nem a tökéletes mondatok számítanak. Hanem a jelenlét. Sokan attól félnek, mit mondjanak egy haldokló embernek. Az igazság az, hogy a legfontosabb dolgok gyakran szavak nélkül történnek. Mi segíthet ilyenkor? • Legyünk jelen. Már a puszta ottlét is oldja a magány érzését. • Figyeljünk. Ő határozza meg, miről és milyen mélységben szeretne beszélni. • Legyünk őszinték. Ne erőltessük a „minden rendben lesz” közhelyeket. • Merjünk érinteni. Egy kézfogá


🖤 Hivatás, amiről keveset beszélünk: Ki áll a gyászoló családok mellett a nehéz órákban?
Gyakran látni minket, temetkezési dolgozókat fekete öltönyben, néma tiszteletadással. De vajon mi történik akkor, amikor a szertartás véget ér, és a kapuk bezárulnak? A temetkezési szakmában dolgozni nem csupán logisztika vagy adminisztráció. Ez egy olyan hivatás, ahol minden áldott nap a legmélyebb emberi fájdalommal, a veszteséggel találkozunk. Sokan kérdezik: „Hogyan lehet ezt bírni?” A válasz egyszerű, mégis összetett: emberséggel. A temetkezésben dolgozók nap mint nap:▪️


Digitális örökség – mit hagyunk magunk után az online térben?
Ma már az életünk jelentős része nem fiókokban és dobozokban van, hanem felhőkben és jelszavak mögött. Fotók a telefonon. Üzenetek egy beszélgetésben. Egy közösségi profil, amelyen évek történetei sorakoznak. Online előfizetések, digitális bankszámlák, tárolt dokumentumok. Régen az örökség kézzel fogható volt. Egy levél, egy fénykép, egy tárgy. Ma azonban egyre több mindenünk láthatatlan. Amikor egy család veszteséget él át, gyakran nemcsak érzelmi kérdésekkel szembesül, hane


Tabu-e még ma is a halál?
Vannak témák, amelyeket „nem illik” felhozni. A halál gyakran ilyen. Pedig attól, hogy nem beszélünk róla, még nem lesz kevésbé része az életnek. Vajon változott ez az elmúlt években? Vagy még mindig inkább hallgatunk?
bottom of page


