đ€ AZOKRA IS EMLĂKEZZĂNK, AKIKNEK MĂR SENKIJĂK SINCS.

Mindenszentek Ă©s Halottak napja közeledtĂ©vel virĂĄgok Ă©s mĂ©csesek ezrei jelennek meg a temetĆkben. CsalĂĄdok keresik fel szeretteik sĂrjĂĄt, hogy egy pillanatra megĂĄlljanak, emlĂ©kezzenek, Ă©s gondolatban Ășjra egyĂŒtt legyenek azokkal, akik mĂĄr nincsenek közöttĂŒnk.
De vannak sĂrok, amelyekhez talĂĄn mĂĄr Ă©vek Ăłta nem Ă©rkezett lĂĄtogatĂł.
Megkopott feliratok, rĂ©gi sĂrkövek, elfeledett törtĂ©netek. Emberek, akiknek egykor csalĂĄdjuk, barĂĄtaik, ĂĄlmaik Ă©s mindennapjaik voltak. Akik szerettek, dolgoztak, örĂŒltek Ă©s kĂŒzdöttek â Ă©ppen Ășgy, mint mi.
TalĂĄn mĂĄr nincs, aki nĂ©v szerint emlĂ©kezzen rĂĄjuk. De ez nem jelenti azt, hogy az Ă©letĂŒk ne lett volna fontos.
 Ha a temetĆben jĂĄrunk, gondoljunk azokra is, akiknek sĂrjĂĄn mĂĄr nem Ă©g mĂ©cses.
Egy szål viråg, egy gyertya az ismeretlen elhunytak emlékére, vagy akår egy pillanatnyi csend is szép gesztus lehet.
Mert az emlékezés nemcsak csalådi kötelék, hanem emberi tisztelet kérdése is.
 Idén Mindenszentekkor és Halottak napjån jusson egy gondolat azoknak is, akikre talån mår senki sem emlékezik.
A MATESZSZ â Magyar TemetkezĂ©si SzolgĂĄltatĂłk OrszĂĄgos SzakegyesĂŒlete â mĂ©ltĂłsĂĄgteljes, bĂ©kĂ©s megemlĂ©kezĂ©st kĂvĂĄn mindenkinek.




Comments