top of page

Ebben a szakmában nem lehet hibázni – interjú Palkovics Katalinnal, a MATESZSZ elnökével

A Magyar Temetkezési Szolgáltatók Országos Szakegyesületének közgyűlése után interjút készítettünk a szervezet elnökével, Palkovics Katalinnal, aki a hazai szakma aktuális kérdéseiről, kihívásairól beszélt.


Jelenleg – az iparág egyik vezetőjeként – hogy látja, melyek a legnagyobb kihívások a temetkezési szakma számára?

Ahogy változnak a temetkezési szokások, annak függvényében kell nekünk is alakulni, mert nagyon sok olyan tényező van, amire nem vagyunk hatással. Döntően most már a hamvasztás irányába megyünk, és mivel befolyásolni ezt nem tudjuk, hiszen ez egy világtendencia, így nekünk kell erre felkészülni, és oly módon megfelelni, hogy ez ne okozzon komoly gazdasági problémákat az iparágban. A hamvasztásnál például az is megoldás, hogy különböző egyéb kiegészítő szolgáltatásokkal is elkezdünk foglalkozni, mert nagyon komoly bevételkiesést generál ebben a szakmában az urnák hazavitele, viszont a költségeink folyamatosan nőnek. Ezek a gazdasági tényezők befolyásolják a lehetőségeinket. Ráadásul volt egy Covidunk, volt egy energiaválságunk, van egy háború, ami a szankciói miatt szintén érinti a költségek növekedését, és ezekre mindenféleképpen hamar válaszokat kell találni. Egyre több ember fordul környezetbarát temetkezési megoldások felé, mint például a zöld temetkezés vagy az urnahelyek újra felhasználása. Ennek következtében a szakma számára fontos lesz fenntarthatóbb gyakorlatokat kialakítani. Nemzetközi szinten is látom, hogy fontos kihívás a fenntartható és környezettudatos gondolkodás a temetkezési szektorban. A technológia szintén számos területen befolyásolja a temetkezési szakmát, beleértve a digitális emlékek megőrzését, online temetési szolgáltatásokat és a temetők automatizálását. Az online platformok lehetővé teszik az emlékezés és megosztás új módjait, valamint segíthetnek a temetési szolgáltatások koordinálásában és rendezésében. A gazdasági változások szintén hatással tudnak lenni a temetkezési szolgáltatások igénybevételére és költségeire. Az emberek hajlamosak lehetnek kisebb költségekkel járó megoldásokat választani, vagy keresni alternatív finanszírozási lehetőségeket. A társadalmi normák és értékek változása nagy mértékben befolyásolja a temetkezési preferenciákat és szokásokat. Például egyre népszerűbbek az egyedi temetkezési megoldások, amelyek tükrözik az elhunyt egyéni életét és személyiségét. Még egy fontos kihívással kell szembenéznünk, ami nem más, mint az egyre növekvő munkaerőhiány a kegyeleti szektorban. Nem túl vonzó a szakmánk, így egyre nehezebb feltölteni az üres helyeket. Ezzel kapcsolatban kiemelt szerepe lehetne az oktatásnak, képzésnek, ami nagyobb elismertséget is nyújtana a területen dolgozók részére. Mindemellett folyamatos a kormányzati előirányzás is a bérek emelésében, amit nem minden esetben tudunk érvényesíteni a temetkezés szolgáltatással kapcsolatos díjtételeiben. 

Mennyire érzékelik, az árérzékenységet, mennyire jelent egyre nagyobb problémát a lakosságnak az, hogy egy temetés költségét kifizessék, és valamilyen állami szerepvállalásnak látná a lehetőségét, hasznát?

Ez egy fontos kihívás. Dolgozunk is rajta nemcsak szervezetenként külön-külön, de van ebben együttes szerepvállalás is. Nekem ez nagyon nagy vesszőparipám, mert így tudjuk képviselni a szakmát, egységesen, amelyben komoly szerepe van a generációváltásnak is. Folyamatosan igyekszünk a jogalkotók felé a szakma kihívásait és az arra adandó megoldásokat jelezni, külföldi példákat bemutatni, konkrét javaslatokat adni. Sajnos mindezidáig érdemi előrelépés nem történt, pedig több módon is meg lehetne ezt oldani: nemcsak áfacsökkentéssel, hanem támogatás formájában, hiszen, ha az állam adna támogatást, akkor nem esne el az áfabevételtől. Tehát próbáltunk egy kicsit az ő fejükkel is gondolkodni, hiszen a már megvalósult jelenlegi családpolitikai kedvezmények bevezetésének akár „koronája” is lehetne egy alanyi jogú temetéssel összefüggő állami támogatás. Nagyon nagy előrelépés szerintem már az is, amikor az online számlázást bevezették, az is ezt sarkallja, meg szerintem ez előirányzás is a kormány részéről, hogy minél jobban tisztuljon a szakma. Én látok ebben rációt. Szerintem ütnünk kell a vasat folyamatosan, megkeresni azokat a megfelelő helyeket, ahol ez majd befogadásra talál. Én azt látom, hogy itt ezen mindenki dolgozik, mert ez egy kiemelten fontos feladat.

Európán belül mennyire számítanak magasnak a hazai árak?

Az almát az almával lehet összehasonlítani, tehát ha a határon kívül megyünk, háromszor-négyszer ennyibe kerül egy temetés, típustól függetlenül. Európán belül mi még mindig a legkedvezőbb árakat biztosítjuk. Ezt kellene hangsúlyozni, és ebben edukálni a társadalmat, hisz amikor valaki azt mondja, hogy drágák vagyunk, az egyszerűen nem igaz. Egyébként, megnézve az infláció mértékét, realizálva azt, hogy milyen áremelkedések vannak más szektorokban, ahhoz képest még mindig töredéke jelent meg nálunk. Nem is tudtuk beépíteni az áremeléseinkbe a valódi költségnövekedésünket, mert van egy plafonár, ami felett már nincs értelme az ár képzésnek.

A cégeknek mindez mekkora nehézséget jelent? 

Nagyon nagy nehézségeket okoz, mindenki újra varrta a gombot, átértékelt dolgokat a saját kis szűk környezetében, valamint a saját cégénél, hogy racionálisabb működést tudjon elérni.

A MATESZSZ-nak mi lehet a szerepe, milyen irányokba tudnak eredményeket elérni?

Már eddig is jelentős eredményeket értünk el a jogalkotókkal folytatott szakmai egyeztetések alkalmával, példaként megemlíthetem a halottvizsgálattal, vagy az eHVB rendszer bevezetésével kapcsolatos jogszabály változások előkészítése során történő szerepvállalásunkat a szakmát érintő kérdésekben. A jogalkotás terén én mindenféleképpen továbbra is szeretném például a halottszállítás bebetonozott összegét feljebb tornázni, ez a küzdelmünk két éve tart, de nem adom fel, mert azt gondolom, hogy ebben is meg kell teremteni azt, hogy piaci módon működhessünk. Azt gondolom, hogy egy állam nem várhatja el a piacgazdaság szereplőitől azt, hogy úgy működjenek, hogy a veszteséget finanszírozzák sok esetben. Ez egy közfeladat, amit el kell látni. Mi el tudjuk látni, mert mi rendelkezünk a megfelelő engedélyháttérrel, infrastruktúrával, és nyilvánvalóan ez is oka annak, hogy az állam ezt a feladatot átruházta a gazdasági szereplőre, de nem várhatja el azt, hogy mi ezt veszteséggel tegyük, főleg hosszú távon nem. Ugyanakkor fontos szerepe továbbra is a MATESZSZ-nak, hogy a szervezetünk tagjait naprakészen tájékoztassunk a jogszabály változásokkal kapcsolatos kérdésekről, az egyes hivatalok jogértelmezési gyakorlatáról, vagy bármilyen felmerülő gyakorlati probléma megoldási lehetőségeiről. Olyan szakmai műhelyként szeretnénk funkcionálni a jövőben is, ahova a kollégák szívesen fordulnak tapasztalataik megosztásával vagy szakmai kérdéseikkel, mi pedig érdemben tudjuk segíteni munkájukat.

Milyen nagyobb szabású jogszabályi változásra lenne szükségami mindenféleképpen lényeges lenne a területen?

Az urnák hazavitelének tendenciáját vissza kellene fordítani. Nemcsak a bevételkiesés miatt mondom ezt, hanem a társadalomra gyakorolt hatása miatt is. Rendkívül fontosnak tartom, hogy tanuljunk meg gyászolni és elengedni, mert ennek hiánya miatt nagyon sok pszichés probléma alakulhat ki. Sokan ezt még nem tudják, amikor azt mondják, hogy hazaviszik vagy a Dunába szórják a hamvakat, ami egyébként természetesen bizonyos helyzetekben lehet megfelelő megoldás. Ugyanakkor az is igaz, hogy évezredes hagyományokat rúgunk fel most az elmúlt pár év alatt a szertartások számának csökkenése és az urnák hazavitele kapcsán, elsősorban kényelmi és anyagi okok miatt.

A „Ne vigye haza kampány kapcsán” milyen tapasztalatai, benyomásai voltak?

Megint a folyamatos edukációt tartom nagyon fontosnak, mind szakmán belül, mind pedig a társadalom szempontjából. Ennek a kampánynak nagyon jó visszhangja és fontos szerepe volt, de ez csak úgy lehetséges, hogyha folyamatosan bombázzuk a társadalmat, és megpróbáljuk magunkat az emberek szemében úgy elfogadtatni, hogy egy tisztességes vállalkozás neve csendüljön fel bennük, amikor a temetkezésről beszélnek, ehhez pedig sok vadhajtást le kell vágni. Ezt vállaltam, amikor a szervezet elnökének megválasztottak.

Egyébként a temetőbe járás, mint tevékenység külföldön, mondjuk Nyugat-Európában egy turisztikai program is lehet akár. Párizsban szinte kötelező program a híres költők sírjainak fellátogatása.

Igen, ez talán Nyugat-Európában jobban benne van a társadalomban. Nálunk a halottaink sírjainak meglátogatása inkább sokszor egy kötelező kör, mintsem belső indíttatásból fakadó dolog. Ezért próbáltuk több alkalommal erre felhívni a figyelmet, főleg inkább a temető fenntartó és üzemeltető szervezeten keresztül, mert így van: Nyugat Európában ennek van kultúrája. Ugyanakkor például tavaly Berlinben azt láttuk, hogy ott is már programokat szerveznek azért, hogy bevonzzák az embereket a temetőbe. Tehát olyan, a temetéstől és a temetkezéstől távol álló programokról beszélek, amivel be tudja őket vonzani, például filmvetítések, koncertek, szervezett túrák. Elmondta egyébként a berlini temetőnek az üzemeltetője, hogy szükség van erre, különben nem tudnák ezeket fenntartani már ők sem. Magyarországon eléggé elvesztette ezt a fajta funkcióját a temető, de ennek visszaállítása elsősorban a benne dolgozók feladata.

Egy kicsit személyesebb kérdés: nőként ebben az iparágban mennyire volt nehéz beilleszkednie és elfogadtatnia magát?

Nagyon szeretem a munkámat, de az tény, hogy nem vagyunk sokan nők ebben a szakmában, alapvetően ez egy férfias szakma. Én kihívásként élem meg, szeretem a feladatokat, parentifikált személyiség vagyok, folyamatosan vágyom a kihívásokra, és én a dolgokra nem problémaként tekintek, hanem megoldandó feladatként. De egyébként ez a neveltetésemből is fakad, mert a szüleim is mindig azt mondták, hogy nincs lehetetlen, csak tehetetlen, én ebben nőttem fel. A szüleim az elsők között a '90-es években csináltak temetkezést itthon, Magyarországon, a saját lakókörnyezetükben, és 95-től él a cégünk. Az édesapám nagyon nagy szószólója volt annak, hogy érdekvédelmi szervezetre van szükség ebben a szakmában, mert akkor kezdtek el megjelenni a magánvállalkozások. Kamarát nem lehetett csinálni, de a MATESZSZ-nak ő is alapító tagja volt, azóta is szerves részeként, tagként is mindig részt vettünk minden egyes rendelet- és jogalkotási folyamatban. Koncz Tamás elődöm kért fel arra, hogy jelöltessem magam elnökként, ezt követően nagyon nagy bizalmat szavaztak nekem a kollégák azzal, hogy megválasztottak, természetesen ennek nap mint nap próbálok megfelelni az elnökségi tagok segítő munkájával.

Az idei Tanexpo-n az egyik központi téma volt a különböző digitális megoldásoknak a megjelenése. Mi az az egy vagy két ilyen konkrét dolog, ami Ön szerint tényleg el tud Magyarországon is terjedni?

Tudomásul kell vennünk, hogy a világ előre fele megy, felgyorsult, úgyhogy ezeket a digitális folyamatokat nem szabad veszélyként tekinteni, meg kell látni benne a jót, mert nagyon sok minden tud hatékonyan segíteni a munkánkban. Tehát például a szoftverek, amikkel dolgozunk, sokkal több terhet levesznek a vállunkról, kevesebb hibalehetőséggel dolgozunk, és ugye a mi szakmánkban nem lehet hibázni. Nekem például nagyon nagy vesszőparipám a temetők digitalizálása: sok település van Európában, ahol leül valaki a géphez, és az üknagymamáját is megnézheti, hol van eltemetve. Ez fontos, mert ez a társadalom szemében is szerintem vonzóbbá tesz bennünket, mint szakmát, hogy ilyen újdonságokkal szolgálunk. Az emlékmegőrzésben is nagy szerepe van a digitalizációnak, hiszen a mi gyerekeink már úgy születtek, hogy előbb tanulnak meg számítógépet, mobilt kezelni, mint beszélni. Ők biztosan digitálisan fognak már egy temetést is intézni.

A Dunaújvárosi Kereskedelmi és Iparkamara égisze alatt létrejött dunaújvárosi Női Vállalkozói Klub, most ülésezik első alkalommal és melynek egyik vezetője lettél hogyan kapcsolódik az itteni feladatához, mennyire jelent ez kihívást és mi a célja a kezdeményezésnek?

Az ötlet, amely létre hívta ezt a rendezvényt Hegyiné Tóth Noémi a kamara titkárának gondolataiban fogalmazódott meg először, aki 2014 óta a Dunaújvárosi Kereskedelmi és Iparkamara titkára és egyben a rendezvényünk házigazdája. Szüleim hagyatékaként mindig is fontosnak tartottam a társadalmi szerepvállalást, sok ilyen szerepet töltök be városunkban. Dr. Bocsi Andrea jogi kulturális igazgató társelnök is egy a férfiak számottevő túlsúlyával rendelkező szakmában dolgozik, ezért sokat beszélgettünk arról, hogy amennyire tőlünk telik, segítsük nő társainkat egy Női Vállalkozói Klub életre hívásával, itt Dunaújvárosban. Ez egy nagyon régi történet, én ezt már a MATESZSZ elnökség előtt szerettem volna létrehozni Dunaújvárosban, mert nagyon kevés női vezető van. Azt szokták mondani, hogy az okos ember más hibájából tanul, de ez nehéz, ha nem tudod átérezni, átélni azt. Meg kell élni, meg kell érezni, legyen az kudarc, csalódás, bármi, úgy tudsz rajta túllendülni. És az ezzel kapcsolatos tapasztalatokat az elmúlt 20 évemről nagyon szívesen osztom meg másokkal, mert nehéz feladat nőként érvényesülni. Valahogy a társadalom többet vár el tőlünk, ugyanazon a poszton más elismerési szintje van a sikernek egy nőnél és egy férfinál. Nagyon vártam már az első ilyen találkozót, talán ez szintén a személyiségemből fakad, hogy én szeretek segíteni, az tölt fel, hogyha adhatok magamból bármit. Szerencsére már az első alkalommal is látható, hogy van igény az ilyen típusú összefogásra, támogatásra, szóval a lelkesedésünk csak nagyobb lett az első alkalom után.



Recent Posts

See All

Comments


bottom of page