top of page

A piac 80%-a jól szabályozott, de vannak kiskapuk – interjú a szlovák temetkezési szövetség elnökével

A Szlovákiai Temetkezési és Krematórium Szolgáltatók Szövetségének elnökével, Ladislav Stríz-zel készült interjúnkban szóba kerül a szlovák temetkezési törvény, a hozzátartozóknak nyújtott állami támogatás és a határokon átívelő halottszállítási feladatok gyakori problematikája is. 



Miért fontos a szlovákiai temetkezési törvény? Mi az, ami miatt ez létfontosságú az Önök szervezeteinek?

Azáltal, hogy Szlovákiának van temetkezési törvénye, ami 2010-ben jött életre, azt mondhatjuk, hogy a piac nagyjából 80%-ában jól szabályozott. Alapvetően a vidéki településeken van talán több probléma, főképp, ahol cserélődnek a polgármesterek és sajnos sokszor nem annyira hozzáértő, az iparágat nem ismerő embereket választanak például a temető üzemeltetésére. Így előfordulhat, hogy a sírhelyek kiadásával, a szerződésekkel megszüntetnek olyan sírhelyeket, amelyeket nem kellett volna. Sok hasonló esetről hallottunk már sajnos. A temetkezési vállalkozóknak viszont – a törvény szerint – egy 60 órás képzést kell elvégezniük, ez valamennyi biztosítékot jelent arra, hogy a szakértelem megjelenjen, legalább minimális szinten. Összességében szerintem Szlovákiában a törvényi szabályozás jól működik, persze a kiskapukat mindig lesz, aki keresi, és aki keresi, az meg is találja. 

Van jelenleg Szlovákiában bármilyen állami támogatás a temetések kapcsán, melyet az elhunytak hozzátartozói vehetnek igénybe?

Ez egy komoly probléma, és már körülbelül hat éve próbáljuk megszervezni, elérni, hogy kapjanak valamilyen jelentősebb állami segítséget a hozzátartozók. Jelenleg összesen 80 eurót kaphatnak egy temetésre, ami az egyre magasabb árak mellett természetesen csak a temetés költségeinek töredékére elég, de több mint a semmi.

Az, hogy a temetési formák átalakulnak, hogy egyre több a hamvasztás, egyre több az urnás, kevesebb a koporsós temetés, ez Szlovákiában is egy érezhető jelenség, mint Magyarországon?A Covid megtette a magáét, és azóta ez a trend megmaradt, ehhez kezdtek alkalmazkodni azóta sokan, erőteljesen elfordultunk az urnás temetések felé. Mindenki spórolni akar mindenben, és ebbe beletartozik a temetés is. Jelenleg körülbelül 75% a hamvasztás és 25% a koporsós temetkezés aránya. Ebbe közrejátszik az is, hogy minden áru drágább lett, nem csak a temetkezés, hanem a temetőkben a sírhelyek, a kőfaragók, a koporsók, az urnák és jól látható, hogy sokan inkább valami más megoldást választanak, nem egy komplett sírhelyet.

Mindezt a szlovák temetkezési vállalkozók is érzik, tapasztalják a visszaesést?Érzékelik, mert probléma van például egyre gyakrabban a hozzátartozók között is. Sokszor annyira nagy a feszültség, hogy az sem tudják eldönteni, kinek a nevére állítsuk ki a papírokat, ki fizesse a temetési költségeket. Ezt persze a hagyatéki tárgyaláson lehet eldönteni, de erre a legtöbb esetben jóval a temetés után kerül csak sor. Ezek sokszor nagyon bonyolult dolgok, és a feszültség érezhető egy ilyen egyébként is nehéz szituációban. Ugyanakkor a szlovák temetkezési törvényben benne van – én személyesen is részt vettem ennek a részletszabálynak a kidolgozásában –, hogy lényegében bárki fizetheti a temetést, bármely családtag, vagy akár egy jó barát, szomszéd is, a temetkezési vállalat ezzel nem kell, hogy foglalkozzon. Akinek megvannak a szükséges személyi okiratai, halotti bizonyítvány, azzal szerződést kötünk, a többit pedig majd a hagyatéki tárgyaláson rendezik. Ez számunkra egy egyszerűbb helyzet, ugyanakkor ez a kérdés így sokszor előttünk kerül megvitatásra.

Pozsony és a többi település között van valamilyen különbség a problémákat tekintve? Mennyire látják, hogy kisebb településeken más a hozzáállás, hogy ott több esetleg a hagyományos temetés?

Olyan szempontból van különbség, hogy a temetőkben a sírhelyekért eltérő összegeket kell fizetni, településtől függően. Pozsonyban például egy sírhelyért egy évre 27 euró a díj, ami sokaknak 10 évre már egy komolyabb összeg lehet, főleg, ha mondjuk egy dupla sírhelyet bérelnek. Ezzel szemben a vidéki vagy a nagyobb városokon kívül található temetőknél sokszor évi 1 euró a díj, vagyis jelentősen olcsóbb. Volt egy ilyen periódus pár éve, amikor akiknek a városban volt sírhelyük, egyszerűen exhumáltatták és kivitették inkább falvakba a hozzátartozóikat, hogy kevesebbet fizessenek. Pozsonyban egyébként ezért a magasabb összegért általában magasabb szintű szolgáltatás is jár, de ez sokak számára sajnos nem lényeges szempont.

Melyik az a terület, ahol ön szerint még további állami szabályozásra lenne szükség?

A temetkezési törvénnyel sokat tettünk azért, hogy az iparág jól és átláthatóan működjön: a törvény jelenleg külön szabályozza a temetkezési vállalat, a temetők, a temetőfenntartók és a krematóriumok működését is. Pontosan meg van határozva, hogy ki milyen feladatot láthat el, ami mindenki számára egyértelmű helyzetet teremt. Javítani persze mindig lehet a törvényeken, de összességében jelenleg ez jól működik. Talán a digitalizáció az a terület, ahol lemaradásban vagyunk. Itt sokszor az állam részéről látunk szándékot új rendszerek, nyilvántartások kialakítására, de hiányoljuk a párbeszédet a szakmai szereplőkkel. Ráadásul ezeket a rendszereket a polgármesteri hivataloknak, temetkezési vállalatoknak is meg kell ismerniük, használni kell tudniuk, ez pedig nem megy egyik napról a másikra, ezt meg kell értenünk. Az irány azonban egyértelmű, az online, digitális megoldások egyre jobban elterjednek, egyre fontosabbak lesznek a mi szakmánkban, Szlovákiában is.

A szlovák temetkezési szövetség vezetőjeként mit lát, milyen feladatok állnak a következő 1-2 évben Önök előtt, amit mindenképpen szeretne elérni?

Együttműködés. Tudja, mi már rég gondolkodtunk azon, hogy csinálunk egy V4-es találkozót, ahol az együttműködés alapjait megteremthetjük, nem politikailag – és ezt szeretném aláhúzni –, hanem kifejezetten szakmai alapon. Ez főleg a határok mentén található települések ügyeiben lenne létfontosságú. Jelenleg sokszor, ha mondjuk egy határmenti szlovák településre akarok mondjuk Nagymarosból elvinni egy halottat, vagy fordítva, ez valamikor eltarthat 2 hétig is, és ezt valahogyan szeretnénk kiküszöbölni. Egy ilyen helyzetben a dokumentációk, a fordítások, a nemzetközi transzportra vonatkozó szabályok betartása lassítják a folyamatot, hiszen minden országban más szabályok vannak érvényben, és ezek nincsenek összehangolva. Ezek a problémák persze Nyugat-Európában is megvannak, mondok egy érdekességet: egy olasz vagy német temetkezési vállalat Franciaországból például a legtöbb esetben nem tudja kihozni a halottat, mert a francia jogszabályok ezt csak olyan temetkezési vállalatnak engedik meg, amely regisztrálva van Franciaországban is. Összességében tehát azt gondolom, hogy vannak olyan dolgok, amelyeket érdemes lenne legalább a 4 ország között harmonizálni, egységesíteni, ez pedig elindíthat egy egységesebb európai szabályozást is.

Hamarosan Pozsonyban rendeznek egy nagyszabású nemzetközi temetkezési konferenciát az Önök szervezésében. Itt akár már szóba kerülhet ez az együttműködés is? 

Igen, most május közepén, 16-17-én rendezünk a FIAT-IFTA-val közösen egy konferenciát Pozsonyban. Itt az aktuális trendek mellett külön foglalkozunk a határokon átívelő de EU-n belüli halottszállítás kérdéseivel, az eltérő nemzeti szabályozások miatti kihívásokkal. Beszélünk ezek mellett az önkormányzatokkal való együttműködés kérdéseiről, vagy például az egyre fontosabb, környezetbarát működésről, és a FIAT-IFTA elnöke is a vendégünk lesz. Remélem, Magyarországról is sokan jönnek majd Pozsonyba.

FORRÁS: OTEI


0 comments

Comments


bottom of page